A kötet a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Bemutatatja azokat a törekvéseket, amelyek feredményeként Magyarországon is létrejött a néprajzi múzeum intézménytípusa. Az intézményesülés szakszerűsödést jelent, különböző irányokból érkező szakemberek munkáját, tudományos elképzeléseit és egymás közötti vitáit, egyéni ambícióit foglalja magában. A tanulmányok első csoportja eszmetörténeti keretben tárgyalja a néprajz és a múzeum kölcsönös viszonyát. Az elemzések második csoportja a múzeumi gyakorlat és a módszertan kérdéseit taglalja. Egy-egy szakember munkássága alapján a kutatás és a múzeumi eljárások olyan központi kérdéseit vizsgálja, mint a korai állomásozó „terepmunka”, a vizuális képalkotás és dokumentáció, a kérdőíves adatfeltárás, a néprajzi tárgyfogalom alakulása, a korai kiállítási, reprezentációs eljárások, valamint a terepkutatás morális kérdései.

This book is included in DOAB.