"A magyarok többsége németül beszél [...] Nyári és téli színházaik, olvasmányaik, sőt könyvesboltjaik is szinte kizárólag németek" - ez olvasható E. M. Arndt 1798 augusztusában tett magyarországi útjáról szóló jelentésében. Bármennyire kevéssé ismert manapság, a királyság városai akkoriban valóban nagyrészt német nyelvűek voltak, élénk és virágzó német nyelvű kulturális és irodalmi élettel. A német verseket, elbeszéléseket, leveleket, folyóiratokat és drámákat messze földön olvasták. Ma olvasva őket meglepődik az ember, hogy ugyanazzal a magyar hazához való ragaszkodással találkozik bennük, mint a kor ismert magyar műveiben. Csak a nyelv választotta el őket. A németajkú magyarok műveikben - magyar honfitársaiktól nem eltérően - a magyarok dicsőséges történelméről emlékeztek meg, így a honfoglaló Árpádról is, de mindenekelőtt I. István keresztény szelleméről és Mátyás király világra nyitott kultúrájáról. A keresztény felvilágosult nézetek formálták magyar vonatkozású jelen-kritikájukat, és ezeket képviselték a reformkori utópiák mindenkori konstitúciójában éppúgy, mint minden aktuális gazdasági és kulturális jövővárásban. Magyar identitásuknak és német anyanyelvüknek köszönhetően mindig is európai értékeket közvetítettek a két nemzeti kultúra metszéspontjában.

This book is included in DOAB.